Csoportos alkalom
1. Érkezés és kör
Leülünk körben. Mindenki elmondja a keresztnevét és egy mondatban, hogy mi hozta. Nem kell történetet mesélni – tényleg elég egy mondat, és az is rendben van, ha valaki csak annyit mond: „még nem tudom". Megbeszéljük a titoktartást: ami itt elhangzik, az itt marad.
2. A kérdés megfogalmazása
Aki állít, azzal leülünk, és pár perc alatt kihámozzuk, mi a valódi kérdés. Ez fontos lépés: gyakran kiderül, hogy amivel valaki érkezett, az nem ugyanaz, ami igazán nyomja.
3. A kép felállítása
A csoportból kiválasztod azokat, akik a rendszered tagjait képviselik – például téged, az anyádat, az apádat. Nem kell magyarázni nekik semmit; épp az a lényeg, hogy ne tudjanak semmit. Aztán elhelyezed őket a térben, ahogy jónak érzed. Nem gondolkodni kell rajta, hanem érezni.
4. Ami magától elindul
Innentől a képviselők beszámolnak arról, mit éreznek abban a pozícióban: nehézséget a mellkasban, késztetést, hogy elforduljanak, hirtelen szomorúságot. Ezekre nem magyarázatot keresünk. Óvatosan mozdítunk egyet-egyet, és megnézzük, mi változik. A munka általában 30–60 perc.
5. A záró kép
A cél egy olyan elrendeződés, amiben mindenkinek megvan a helye, és amiben te könnyebben lélegzel. Néha ide eljutunk, néha nem – és ez is rendben van. Egy félbehagyott kép is dolgozik tovább.
6. Csend
A végén nem elemzünk. Nem beszéljük meg, ki mit gondol róla. Ez szándékos: az elemzés visszaviszi a fejbe azt, ami épp máshol kezdett mozdulni.
Egyéni ülés
Ha nem szeretnél csoportba menni – sokan nem szeretnének, és ez teljesen érthető –, kettesben is dolgozhatunk. Ilyenkor képviselők helyett bábukat vagy padlójelölőket használunk, és néha te magad állsz be egy-egy pozícióba.
A folyamat ugyanaz, csak csendesebb. Van, akinek ez a forma többet ad, mert nem osztja meg a figyelmét a csoport jelenléte. Egy ülés körülbelül 90 perc.
Gyakorlati tudnivalók
Kényelmes ruha, amiben tudsz mozogni. Hozz vizet. Ne tervezz utána azonnali programot – jó, ha marad egy óra magadra. Autót vezetni lehet, de sokan mesélik, hogy csendesebben mennek haza, mint jöttek.
Amitől a legtöbben tartanak
„Ki kell tárulkoznom idegenek előtt?"
Nem. A kérdésed egy mondat, a részleteket nem kell elmondanod. A képviselők pont azért működnek, mert nem ismerik a történetet.
„Mi van, ha elsírom magam?"
Akkor elsírod magad, és senki nem fog kellemetlenül érezni magát tőle. Ezekben a terekben ez természetes.
„Mi van, ha nem érzek semmit?"
Előfordul. Nem jelent kudarcot. Sokszor a semmi is információ – és a hatás gyakran napokkal később jelentkezik.
„Muszáj állítanom, ha eljövök?"
Nem. Lehet csak jelen lenni, vagy képviselőként részt venni mások munkájában. Sokan így kezdik, és a mások állításai is meglepően sokat mozdítanak rajtuk.